| CIKKEK : 51. A HALAK SZAPORÍTÁSA |
51. A HALAK SZAPORÍTÁSA
A HALAK SZAPORÍTÁSA
Tenyésztési módszerek
A különböző fajoknál különböző szaporodási módok alakultak ki, ezek közül mindegyik kiválóan működik a természetben. Ahhoz viszont, hogy a szaporító akváriumban is sikeresen ívjanak, különböző praktikákat kell bevetnünk. A következőkben bemutatjuk a legelterjedtebb módszereket és felszereléseket, melyek segítségével sikeresen szaporíthatunk. A társas akvárium halainak többsége ikrával szaporodik, de a lerakás módja és az ikráról vagy az utódokról való gondoskodás igen sokrétű lehet. Akadnak elevenszülők is.
Ikraszórók
Az ikraszórás azt jelenti, hogy a párzás gyors, ezért a pár nincs sokáig kitéve a ragadozóknak. A módszerük lényege a jó időzítés és a nagy számok. Nagyszámú ikrát rak egyszerre a pár, illetve lehet több pár is egy időben, de ezt követően semmilyen további gondoskodás az utódokkal nem történik. A párzás előtti napokban a nőstény ikrával telt, gyakran egészen kerekded formát ölt. A hímek általában élénkebb, sötétebb színben pompáznak, színeik legjavát mutatják. Maga a párzás akkor valósul meg, amikor a hím és a nőstény egymáshoz dörgölőzik. A nőstény leadja ikráit, ezzel egy időben a hím megtermékenyíti azokat spermája kibocsátásával. A természetben a párzás gyakran évente csak egyszer játszódik le, és a táplálékbőség vagy a hőmérséklet-változása kiváltó ok. Az ikrák többnyire ragadósak és maguktól felragadnak a növényekre és a lecsüngő gyökerekre, illetve lehullnak a kövek közötti résekbe. Az ikrarakók között vannak a pontylazacok, a díszmárnák és a szivárványhalak.
Az akvárium berendezése ikraszórók számára
Ha ikraszóró halakat szeretnénk szaporítani, speciálisan erre a célra előkészített szaporító akváriumot kell felállítanunk. Ennek oka az, hogy a társas akváriumban maguk a szülők és más halak rögtön megeszik az ikrákat maradéktalanul. Az apró halivadék, ha ezt az első pusztítást át is vészelné, később a halak vagy a szűrő áldozatául esne. Két bevált módszer van, mellyel sikeresen szaporíthatunk ikraszóró halakat.
1. 1. módszer
Mint az előzőekben már említettük, az ikrák tapadnak és egyes fajok, mint a pontylazacok ikrázás közben növények között úsznak, az ikrákat a növényekre, illetve finom szálú gyökerekre tapasztják. Ezt utánozzuk a szaporító akváriumban egy ikragyűjtő csomóval. Ikragyűjtő csomót kötőfonalból készíthetünk igen egyszerűen, úgy, hogy egy merev lemezre tekerjük néhányszor a fonalat. Egyik végén összekötjük a fonalakat, míg a másik végén ollóval szétvágjuk, így az bojtszerűen szerteágazik. Az ikragyűjtő csomó lebeghet a felszínen, ekkor parafa dugóhoz vagy polisztiroldarabhoz rögzítsük a szálakat, illetve lesüllyeszthetjük a csomót egy nehéz tárggyal. Ahhoz, hogy a legtöbb ikrát összegyűjthessük, célszerű kombinálni a lebegő és a süllyedő ikragyűjtő csomót. Megoldás az is, ha finom, tollszerű levelű Cabomba és Microphyllum hínárokból készítünk ilyen csomókat.
2. 2. módszer
A második ikráztatási módszer lényege, hogy egy hálót (apró lyukú rácsot) erősítünk az akváriumba, az akvárium aljától néhány cm-re, aljzat nélküli akváriumban. A műanyag háló, melyet a medencébe fektetünk egy darabból áll, így távol tartja a felnőtt halakat az ikráktól azok lerakását követően. A háló lyukain természetesen nem férhetnek át a halak. A felnőtt példányokat az ikrázást követően kivesszük, a halivadékot pedig a szaporító akváriumban felneveljük. Ennek a módszernek egy másik változata, ha üveggolyókat helyezünk az akvárium fenekére. Az ikrák beesnek az üveggolyók közötti résekbe, így a felnőtt halak nem érik el őket. Az előző változatnál azonban azonnal eltávolíthatjuk a hálót. Ezzel a módszerrel szaporíthatunk többek között díszmárnát és dániót.
|
Tipp
|
|
A fiatal halakat csak akkor helyezzük a társas akváriumba, ha hosszúságuk már eléri a 2,5 cm-t, az ennél kisebb halakat megennék a többiek
|
Habfészeképítők
A habfészeképítés a labiritkopoltyúsok által használt módszer, ide tartoznak a gurámik és a sziámi harcoshal (Betta splendens). A hím készíti a fészket, több száz buborékot fúj, melyek összetapadva a vízfelszínen vékony habot képeznek. A hím a nőstényt a fészek alá csalogatja, ahol szorosan átöleli, és sor kerül a párzásra. Az ikrák lehullnak, a hím azonban összeszedi és a habfészekbe viszi azokat, majd védi a fészket. A habfészeképítők számára aljzat nélküli medence kell, melyet félig feltöltünk vízzel. A hím ezáltal könnyen megtalálja és a fészekbe szállítja az ikrákat. A fészeknek gyakran erősítésre van szüksége, erre a lebegő növények, mint a Riccia spp. használhatók a hagyományos növénycsomón kívül, így a habfészek nem úszik el. A labirintkopoltyúsok labirintszervük segítségével légköri levegőt képesek belélegezni. A labirintszerv kialakulásának időszaka igen kritikus a halivadék életében. A vízfelszín feletti levegőnek megfelelően melegnek kell lennie, különben a kishal elpusztul, ezért helyezzünk fedelet az akváriumra, hogy lezárja a felszín feletti levegőt és a hő útját.
Ikrát aljzatra rakók és ivadékgondozók
Az ivadékgondozás fejlettebb módja az ikra lerakásának, a szülők megosztják az ikrák és utódok körüli teendőket. A legtöbb bölcsőszájú hal ivadéknevelő. Az ikrák elhelyezése fajonként változik, de a vitorláshal (Pterophyllum scalare) ikráit az amazonasi kardfű (Echinodoras bleheri) levelére rakja, a diszkoszhalak (Symphysodon spp.) a sima, függőleges felületeket keresi. A közép-amerikai bölcsőszájú halak, mint a vöröstorkú bölcsőszájúhal (Thorichthys meeki), gödröket ásnak és számos potenciális ívóhelyet kiválasztanak, mielőtt titokban leikráznak, és el is költöztetik az ivadékot. A bölcsőszájú halak kifejezett agressziót mutatnak az összes többi fajjal szemben az ikrák és ivadék védelme közben, ezért ikrázás előtt külön akváriumba kell helyezni a párt, több esetleges ikrázóhelyet nyújtva számukra barlangok, növények, sziklák és virágcserepek formájában. Gyakran nem oda helyezi ikráit a pár, ahova mi tervezzük, és nem is látjuk, hol vannak az ikrák. Egy vagy mindkét szülő gondozza az ivadékot nagyjából egy hónapig.
Elevenszülő halak
Egyes fajoknál kialakult az a figyelemreméltó tulajdonság, hogy kishalaknak adnak életet, ami a fajt igen sikeressé tette. A guppi (Poecilia reticulata), a platti (Xiphophorus maculatus), a mollik (Poecilia spp.) és a xifók (Xiphophorus helleri) mind elevenszülők és a legtöbb nőstény már terhes, amikor hozzánk kerül. A hímek folyamatosan párosodnak a nőstényekkel, ezért keveset tartsunk belőlük, hogy a nőstényeket megóvjuk a folyamatos zaklatástól. A terhes nőstény kigömbölyödik, és a hasa hátulsó részén esetenként megfigyelhető a sötét terhességi folt. Nehéz pontosan megállapítani, mikor fog szülni a hal, ezért a nőstényt helyezzük a szaporítóakváriumba, ha nagyon hasas. Az igen elterjedt „szülőszoba” idegesítő lehet a nőstény számára és egyszerűen túl kicsi a terhes halnak. A szaporítóakváriumot egyszerűen rendezzük be sok növénnyel, melyek közé elrejtőzhetnek a megszülető kishalak. Miután minden kishal megszületett, az anyát helyezzük vissza a társas akváriumba és a kishalakat neveljük fel.
forrás: Jeremy Gay
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum