CIKKEK : 46. A HALAK TESTFELÉPÍTÉSE |
46. A HALAK TESTFELÉPÍTÉSE
A HALAK EGÉSZSÉGVÉDELME
A halak testfelépítése
Halaink megismerése külső megjelenésük alapján egy dolog, de mélyebb ismeretekre van szükségünk, tudnunk kell, melyik úszót, hogy hívják, ha a halunk ivarát akarjuk megállapítani. A testfelépítés támpontot ad a hal táplálkozási szokásaival és kedvelt tartózkodási helyével kapcsolatban is. Minél jobban ismerjük a halunk anatómiáját, annál megfelelőbb körülményekről gondoskodhatunk számára.
Úszók
Az úszóik segítségével a halak hajtják magukat és manővereznek. A hal képes a mellúszók segítségével lassan hátrafelé úszni, gyors mozgásnál viszont a mellúszók a testhez simulnak és a farokúszó mozgatásával hajtja magát a hal. Az úszó megfigyelésével eldönthetjük azt is, milyen ivarú a hal. Adott faj hímjeinél többnyire hosszabb, színesebb úszókat látunk, ezáltal vonzóvá válnak a nőstények számára. Az elevenszülő fajok, mint például a guppik (Poecilia reticulata) és a plattik (Xiphophorus maculatus) hímjeinek a farok alatti úszója a belső megtermékenyítéséhez igazodva párzószervet (gonopódium) alakítanak. Az úszó néhány sugara csőszerű képletté alakul, párzáskor a megtermékenyítendő nőstény ivarnyílásába ezen a csövön keresztül juttatják a spermát. Így a nőstény beleegyezése nélkül képes a hím a párzásra, ezért fontos, hogy több nőstényt tartsunk egy hímmel egy akváriumban, különben a napi több párzás miatt a nőstények hamar kimerülnek. A pontylazacokra és lazacfélékre jellemző a zsírúszó, mely a farokúszó és a hátúszó között helyezkedik el, de hiányozhat is. Nincsen különleges funkciója és nem segít a mozgásban sem.
Szájnyílás helyzete
A szájnyílás helyzete megmutatja, hol keresi táplálékát természetes körülmények között a hal – a felszínen, vízközben vagy a vízfenéken. Felső állású szájnyílást a felszíni életmódot folytató halaknál, alsó állású szájnyílást a fenéken táplálkozó halaknál figyelhetünk meg, míg a végállású szájnyílás a középső vízrétegben mozgó halakra jellemző.
A száj mérete
Ha egy halnak nagy a szája, általában ragadozó. A ragadozó halak opportunisták és saját méretük egyharmadát is elérheti legnagyobb zsákmányuk mérete. Gyomruk igen tágulékony, ezért nagy zsákmányt is képesek hirtelen befogadni. A ragadozók számának igazi méretét csak akkor érzékeljük igazán, amikor ásítanak.
Bajusszálak
A törpeharcsák bajusszálai szintén árulkodnak a hal étrendjéről. A fenéklakó harcsaféléknek, mint a Corydoras fajok tagjainak apró, lefelé álló bajusszálai vannak a homokos talaj átmozgatására. Szájuk kicsi és mutatja, hogy a páncélosharcsa csak apró állatokat fogyaszt, halat nem. A széles száj körül található szétágazó, oldalra álló bajusszálak érzékelik, ha közel van a zsákmány és rossz látási körülmények között is használhatóak. Ez biztos jele annak, hogy a harcsa apró halakat is szívesen fogyaszt. A lapított, korongszerű száj a Loriacariidae családba tartozó fajokra jellemző, és egyes fajoknál, mint például a Temminck-algaevőharcsa (Ancistrus temminckii) fogakat is találunk, mégis kizárólag algát fogyasztanak a növényekről. A Loriacariidae család tagjai nem alkalmazkodtak a zsákmány elfogásához és lenyeléséhez, ezért biztonsággal tarthatjuk őket együtt kis halakkal. Az elhullott halakat viszont gyorsan és hatékonyan felfalják.
forrás :Jeremy Gay
|