Hogyan élnek a halak az akváriumban?

Ha már tudjuk, hol szeretnek az egyes fajok tartózkodni az akváriumon belül, itt az ideje, hogy megvizsgáljuk, mely halak tarthatók együtt másokkal és saját fajtársaikkal. Mi is magunk szeretjük eldönteni, kivel osztjuk meg otthonunkat, és ezzel a halak is ugyanígy vannak. A társasági halak más halakkal kiválóan együtt tarthatók, és ez jogosan teszi őket népszerűvé.

Magános halak

Ha a hal a természetben egyedül és vagy nagy territóriuma van, nem kívánatos fogságban sem eltérni ettől. Eredeti élőhelyükön majdnem minden esetben az élelem korlátozottsága miatt magánosak ezek a halak. Egy ragadozó sem tűri el más ragadozók közelségét és a párzási időszakon kívül a fajtárs és az utódok is élelmet jelentenek. Az egyszerűbb étrendű halak, például azok, amelyek algát esznek, szeretik kijelölni területüket, mivel ezen a területen növekszik táplálékuk. A területvédő algaevőkhöz tartozik a Stendhal-hal (Epalzeorhynchus bicolor) és a zöld lábeo (Eőalzeorhynchos erythrurus). Alapvető szabály, ha egy hal területvédő vagy agresszív, a legrosszabb összezárni két vetélytársat, mert ez biztosan háborúhoz vezet.

A sügérek összeférhetetlensége

A sügérek gyakran agresszív és területvédő halaknak vannak kikiáltva, de ha egyszer tenyészpárt alkottak, a két felnőtt egyed kiválóan megfér egymással. A probléma ott van, hogy amikor egy hímet és egy nőstényt együtt telepítünk, a területvédelmi vitában az erősebb hal (többnyire a hím) legyőzi a másikat. Ha a hím elfogadja a nőstényt, gyakran néhány órán belül kész párosodni vele. Ezzel az a gond, hogy a hím – sok más fajhoz hasonlóan – bármikor kész párosodni, a nősténynek azonban megfelelő állapotban kell lennie és érett ikrákra van szüksége ehhez. Ha a nőstény nem fogadóképes, a hím megtámadja a területre való behatolásért és azért, mert az időt vesztegette vele. A nőstény azonban nem tud hova menekülni. A sügérek pároztatása nem egzakt tudomány és végső esetben segíthetünk a gondon, például válaszfalat helyezünk a medencébe, vagy egy másik akváriumot állítunk be. Legyünk óvatosak az olyan „közösségi” sügérfélékkel, mint a bíborhasú sügér (Pelvicachromis pulcher) vagy a szivárványos törpesügér (Microgeophagus ramirezi) . Nem lesznek engedékeny hangulatban, ha azt hiszik, hogy akváriumi lakótársaik megeszik ikráikat vagy ivadékukat, ezért az ívó állatokat el kell választatunk, vagy egyszerűen át kell tennünk egy másik akváriumba.

Csoportos halak

A csoportos halak épp ez ellentétei a magános halaknak, a biztonság kedvéért mindig mások társaságát keresik. A legtöbb rajban élő hal, mint a pontylazacok a tápláléklánc alján helyezkedik el és biztonságuk záloga az, ha sokat vannak. Etetési időben jól megfigyelhető, hogy a leggyorsabbak már óvatosan kóstolgatják az eledelt, mielőtt a raj többi része is nekifogna. A faj akváriumi körülmények között legalább hat vagy több halat jelent. Ekkora csapatnál megfigyelhetjük a rajviselkedést és a halak is boldogabbak.

Éjszakai halak

Sok kedvelt hal nem érzi olyan jól magát az akváriumban, mint gondoljuk. A törpeharcsák többsége például éjszakai, a nappali órákban szívesebben bújnak el. Tovább rontjuk a helyzetet, ha a jobb láthatóság kedvéért vakító fénnyel világítjuk meg őket. A megfelelő megvilágítás ebben az esetben a tengeri akváriumoknál használt két (holdfény) fénycső. Kiválóan alkalmas a gyengébb megvilágítás utánzására, melyet a természetben hajnalban és alkonyatkor tapasztalunk, a törpeharcsák ekkor aktívak a természetben. Néhány nap után a gyengébb megvilágítás és a késői etetés miatt a törpeharcsák felszabadultabbak lesznek, így megnézhetjük őket anélkül, hogy rejtekhelyükről felzavarjuk őket és megmarad biztonságérzetük is. A halaknak kedvezünk azzal, ha gondoskodunk számukra a búvóhelyről és a sötét zugokról, ha pedig szerencsénk van, saját akaratukból is előjönnek rövid időszakra. Szintén jó, ha adunk nekik éjszakai csemegét süllyedő haleledel formájában, amit villanyoltás után teszünk a vízbe.

forrás: Jeremy Gay