Honnan származnak az akváriumi halak?

Az általunk akváriumainkban tartott halak a világ minden tájáról, a trópusi és mérsékelt övi területekről származnak. Számos trópusi halat tartunk a színezetük vagy szépségük miatt és nem fogyasztási célra. A halakat kedvencként és díszállatként tartják igen régóta, és ez is mutatja, hogy az ember vonzódik a szép dolgok iránt.

Díszhal-kereskedelem

A legtöbb trópusi és hidegvízi hal ma már milliószámban halfarmokon él, melyek a kereskedelmet látják el, és csak igen kevés hal származik természetes vizekből. A halak természetben való befogása ma is létezik, mivel egyes fajok nagyüzemi szaporítása akadályba ütközik. Sajnos a tengeri halfajok többsége még ilyen begyűjtésből származik, ami helyenként jelentős veszteséget okoz a természetes állományoknak. Több faj a kipusztulás szélére sodródott a mértéktelen gyűjtés miatt. Mielőtt nagyon ritka faj beszerzését tűzzük ki célul, győződjünk meg arról, hogy honnan származnak a példányai, ne járuljunk hozzá a faj eltűnéséhez. Bár több trópusi és hidegvízi fajt szelektíven tenyésztenek fogságban, még több változat jött létre vonaltenyésztéssel.

Vadon élők utódai

A faj sikerességéhez az kell, hogy tudjon megfelelően táplálkozni és olyan ütemben szaporodni, ami pótolja, meghaladja a ragadozóknak és más környezeti tényezőknek áldozatul esett példányok számát. Minden fogságban tartott faj képviselői azon vadon élők leszármazottai, amelyek kiállják az élet erőpróbáit a természetben.

Vonaltenyésztés

Ezt a módszert az ember fejlesztette ki, és használta az ősi időktől többek között a kutya, a macska és a szarvasmarha tenyésztése során, amikor egyes, az ember számára hasznos tulajdonságokat kívánt erősíteni. A díszhalak vonaltenyésztése arra korlátozódik, hogy egyes meglévő küllemi tulajdonságokat – mint az úszóhosszúságot vagy mintázatot – felerősítsen és hangsúlyosabbá tegyen egyes változatoknál. Számos faj jelentősen megváltozott a vonaltenyésztés következtében a vad formához képest, így a plattik (Xiphophorus maculatus), a guppik (Poecilia reticulata) és a diszkoszhalak (Sympysodon spp.). Némelyikük annyira harsány mintázatú lett, hogy az eredeti élőhelyen elengedve bizonyára hamarosan észrevenné és elkapná egy ragadozó.

Legyengített tulajdonságok

A vonaltenyésztés legfőbb hátulütője, hogy egy adott tulajdonságot vizsgál, mely valójában jelentéktelen a vad változatnál, és azokat a halakat vonják tenyésztésbe, amelyeken ez a tulajdonság a leghangsúlyosabb. Ezért gyakran rokonságban áll a pár mindkét tagja. A rokon halak pároztatása azért okoz gondot, mert elvész a genetikai sokféleség és az élettani, egészségügyi problémák jóval gyakoribbak az utódokban, Ezért azok a halak, amelyek nagyon eltérőek küllemükben az eredeti vad formától, gyakran sokkal gyengébbek és kevésbé ellenállóak, valamint számos fizikai torzulás is előfordulhat. Ezeket a halon táthatjuk, ilyen a deformált úszó, a hajlott fej, a furcsán ívelt száj, a túl rövid test. Számos szemmel nem látható gyengeség is megjelenhet, például a sterilitás és a betegségekkel szembeni csökkent ellenálló képesség. Ha otthonunkban tenyésztünk halat, bizonyosodjunk meg róla, hogy különböző helyről, különböző vérvonalból származó halakat pároztatunk, így kaphatunk egészséges utódokat.

Forrás: Jeremy Gay