A halfajok evolúciója

A létező nagyszámú halfaj hatalmas előny az akvarista számára és minden egyéni elváráshoz találhatunk megfelelő fajt. A több száz millió év alatt, mióta édesvízi és tengeri halak élnek bolygónkon, minden lehetséges táplálkozási formához alkalmazkodott egy-egy faj és számos, a túlélésüket veszélyeztető tényezőt leküzdöttek.

Környezeti hatások

A halak egyaránt elterjedtek a folyókban, a tavakban és az óceánokban, amelyek jelenleg is összekapcsolódnak, illetve a múltban összefüggő vizeket alkottak. Az egykoron egybefüggő vízrendszerek egymástól elszigetelt tavakra tagolódtak, a benne élő halak pedig genetikailag elkülönültek a további fejlődésük során az eredeti folyóvízi populációktól. A geológiai aktivitás révén kialakult afrikai hasadéktavakban a sügérek gyorsan alkalmazkodtak a különböző táplálkozási lehetőségekhez. Számos faj csak azon a területen lelhető fel a világon, amelynek különleges környezeti körülményeihez alkalmazkodott. Ez azt jelenti, hogy különösen sebezhetővé válnak, ha eredeti élőhelyük károsodik, illetve a túlhalászás miatt, ezek a veszélyeztetett halfaj-populációk joggal nevezhetők sérülékenyeknek.

Sétálók

Egyes halfajok az idők során szert tettek arra a különleges képességre, hogy a szárazföldön másszanak. A Clarias nembe tartozó harcsák képesek hosszú testükkel kígyózva és mellúszóikkal lökve magukat haladni a talajon. Ez a természetes alkalmazkodás segíti a fajt a helyváltoztatásban, ha az élőhelyük kiszárad. Floridában egy nagyüzemi tenyésztésre behozott állomány sorsa viszont katasztrofális következményedbe torkollott, mert a halak megszöktek és az egészállamban elterjedtek, mint faunaidegen faj, és jelentősen veszélyezteti az őshonos fajokat. A sokúszós csukák (Polypterus spp.) és a kígyófejű halak (Channa spp.) szintén képesek hasznosítani a légköri oxigént és egyik tóból a szomszédos tóba vándorolni.

Ugrók

A természet több fajt felruházott az ugrás képességével. Ennek köszönhetően a hal megmenekülhet a mélyből rá leselkedő ragadozók elől, illetve lakmározhat a víz felett a levegőben repkedő rovarokból. Ezekkel az ugrálós halakkal egyértelmű, hogy mi lesz a gond: jól záró akváriumfedél nélkül a féltett példányunk a padlón végezheti.

Fecskendezők

A jávai lövőhal (Toxotes jaculator) olyan faj, amely a rovarokért való ugrást még tovább fejlesztette. Alulról indított vízsugárral lövi le a rovart. Ez a módszer a halak között is kivételes. Az állat még arra is képes, hogy a víz alatti és feletti fénytörés különbözőségeit bekalkulálja a célzáskor, ezáltal szinte minden alkalommal tökéletesen „lő”. A jávai lövőhal fogságban különleges felszereléssel tartható, a víz fölé belógó növényekkel, így a hal természetes élőhelyéhez hasonlóan viselkedhet. Ez a hal a torkolati vizekben él, ahol a folyók édesvize a tengerek sós vizével keveredik, tehát brakkvízi körülmények között kell tartani, medencéjüket ennek megfelelően kell kialakítani, berendezni.

Segítők

A tapasztalatok révén az akvaristák rájöttek, hogy egyes fajok hasznos szerepet töltenek be az akvárium életében. A Loricariidae törpeharcsacsalád tagjai például eltávolítják az üvegfalról és a berendezési tárgyakról az algát, kizárólag emiatt váltak népszerűvé. A csigák szintén közkedvelt lakói az akváriumoknak, de egyesek, például a maláji tornyoscsiga (Melanoides tuberculata) hamar kártevővé válnak, és gondot okoznak az akvaristának. Ebben az esetben szintén segítségül hívhatunk egy halfajt a csigák elpusztítására. A csíkfélék elfogyasztják a csigát, ha összetalálkoznak vele az akváriumban, ezért nagyon nagy segítséget jelentenek, ha elszaporodtak a nemkívánatos csigák, hiszen ezeket bajosan tudjuk más módon visszaszorítani. A jól megtervezett akvárium lakóit úgy válogatjuk meg, hogy a segítő fajok legyőzhessék az algákat és a csigainváziót. Kivételes körülmények között a megfelelő számú algaevő halat tartalmazó akváriumban az algák néhány hét alatt eltűnnek. A növények levelei és a berendezési tárgyak tiszták maradnak, és ezáltal az egész akvárium számára hasznos tevékenységük.

Forrás: Jeremy Gay