Élő növények tartása

A víz alatti élő növények nevelése nem olyan könnyű, mint a kerti növényeké. A legtöbb akvárium steril altalaja rögzíti a növényt, de nem kínál tápanyagot, és túl hosszú idejű, rossz spektrumú megvilágítás kellemetlen algásodást okozhat, amely megfojtja a már legyengült növényeket. Egy olyan akvárium a megoldás, amelyet speciálisan úgy rendeznek be, hogy segítse a növények növekedését.

Megvilágítás

Minden vízinövénynek szüksége van fényre. Néhánynak többre, mint másoknak. Általában azok az akváriumok előnyösebbek a növény növekedéséhez, amelyeket kettő vagy több fénycsővel világítanak meg. A nappali fény és a növény növekedését szolgáló fénycsövek kombinációját kellene használni a kellően optimális megvilágítás érdekébe,n amely a trópusi napsütéshez hasonlít és elősegíti a fotoszintézist. A fedőüvegeket gyakran kell tisztítani, hogy minél több fényt engedjen át a növényekhez. A fénycsöveket érdemes időkapcsolóval ellátni, hogy napi 10-12 órát működjenek – az ennél hosszabb idő az alganövekedést segíti. A Hygrophilia polysperma összecsukja leveleit, ha túl sokáig van kitéve fénynek. A fényerő növelése érdekében a fénycső bura belső felszínét vonjuk be fényvisszaverő anyaggal.

Aljzat

A növények ültető közege a gyökerek megkapaszkodásához és növekedéséhez kellően mélynek, valamint elég finom szemcsésnek kell lenni ahhoz, hogy tápanyagot tudjon megkötni, de viszont ne engedjen át túl sok vizet magán. Emiatt a nagyon nagy és a túlzottan finom szemcsés közeg egyaránt kerülendő, helyette inkább közepes szemcseméretű aljzatot használjunk, emilyen a szilikáthomok, a finomkvarc –vagy a folyami homok. Ezek a közegfélék keverhetők egymással, de ne felejtsük, hogy a kisebb szemcsék idővel legalulra kerülnek, felül a nagyobbak maradnak. Az ültető közeget 5-10 cm vastagságban terítsük el úgy. hogy hátulról előre lejtsen, mert ez a mélység illúzióját kelti. Behelyezés előtt nagyon alaposan mossuk át a közeget, hogy a lebegő kosz ne ülepedjen ki a növények levelére vagy a közegre.

Az aljzat fűtése

A fűtőszálas aljzatfűtés előnyös a növényeknek, mert az így előállított hőáramlás enyhe és a szivattyú által kiváltott vízáramlással összehasonlítva lassú. A közeg fokozatos felmelegedése hasonlít leginkább a nap hatására, ami igen kedvező a gyökerek tápanyagfelvételére. A fűtőszálnak alacsony az áramfogyasztása és nincs szükség hőszabályzóval való vezérlésre. A fűtőszálakat a közeg behelyezése előtt kell rögzíteni tapadókorongok segítségével a fenéküveghez.

Szűrők

A növényeket tartalmazó akvárium számára a legjobb szűrők azok, amelyek nagyfokú biológiai kapacitásúak és nem túl erős a vízforgatásuk. A cél az, hogy az akvárium űrtartalmát óránként háromnál többször ne forgassa meg. A szűrő visszafolyó vizének csövét 5 cm-rel a víz felszíne alatt helyezzük el, hogy elkerüljük az ásványi anyagok kicsapódását. Ez ok miatt nem kéne használni a Venturi-féle levegőztető berendezéseket. A szűrőt azelőtt helyezzük be az akváriumba, mielőtt a halakat betennénk. Az aerob baktériumok megjelennek azokban a medencékben, ahol halak vannak, mennyiségük pedig összefüggésben van a halak által leadott bomlástermékek és az oxigén jelenlétével. Ha a szűrő vízkifolyócsövét a fentiekben javasoltaktól mélyebben helyezzük, akkor kevesebb oxigén jut be a vízbe, aminek a baktériumok és a halak egyaránt kárát látják. Ezért helyezzük be a szűrőt, majd telepítsünk növényeket, ezután tegyük bele a halakat. Ezzel a módszerrel a baktériumszám növekedni fog, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez. A növényt tartalmazó akváriumok esetében az aktív szenet el kell távolítani a szűrőből, mivel az megköti a növény számára nélkülözhetetlen tápanyagokat.

Tápanyag-utánpótlás

A tápanyagok három formában léteznek: folyadék, tabletta és széd-dioxid (CO₂). Egy megfelelően megvilágított és közeggel ellátott akváriumban is hiány lehet növényi tápanyagokból, amely a fejlődő növényeknek szükséges szöveteik kialakításához. A folyékony növényi tápanyaggal a legkönnyebb bánni, hetente egyszer szükséges adagolni. Körültekintően kell kiszámítani a mennyiséget, mivel a túladagolás alganövekedést idéz elő. Néhány növényfaj, amely nem rendelkezik nagy gyökérzettel, mint például a Myriophyllum aquaticum, a Cabomba caroliniana és az Elodea spp. könnyedén elélnek csupán folyékony növényi tápanyag hozzáadásával. A tablettát beledobhatjuk a medencébe vagy belehelyezhetjük a talajba, ami az olyan n9vények számára előnyös, amelyeknek hosszú a gyökérzetük, mint az Echinodours bleheri. Sokkal közvetlenebb módszere a növények tálanyaggal való ellátásának, és hosszabb ideig tart a hatása, mint a folyékony tápoldaté, de számos akvarista a kettő kombinációját alkalmazza.

Szén-dioxid

A szén-dioxid (CO₂) akváriumi használatra furcsának tűnhet a kezdő díszhaltartók számára, hiszen a szén-dioxid ártalmas a halak számára, és ha túl nagy koncentrációban van jelen, a halak és a szűrőbaktériumok halálát jelentheti. Tehát miért is akarjuk mi az akváriumhoz adni? A válasz az, hogy a n9vények CO₂-t vesznek fel és felhasználják azt a fotoszintézis során. A szén (amely a szén-dioxidból származik) egyik építőelem, és a növények nem tudnak meglenni nélküle. A fotoszintézis során oxigén termelődik, amely a vízbe oldódik, és hasznosul a halak és a szűrőbaktériumok által. A szén-dioxid-trágya használatának előnye a vízinövények számára szemmel látható, és néhány faj nem tud megfelelően fejlődni nélküle. Ahhoz, hogy megértsük, miért származik előnye a növénynek a szén-dioxid-trágyázásból, át kell tekintenünk, hogyan is működik ez a természetben.

Szén-dioxid a természetes környezetben

A legtöbb vízinövény a természetben nem fordul elő a nagyobb folyókban, ahol egy akváriumhoz hasonlóan, nincsenek vagy csak csekély mennyiségben vannak jelen a szükséges tápanyagok és más elemek, mint például a vas. Ezenkívül a víz oxigén dús és sebes áramlású. Ehelyett a növények a sekély tavacskákban és mocsarakban, valamint tápanyag dús patakokban találhatók tömegesen. Itt a víz áramlása kisebb erejű, és a különböző anyagrészecskék leülepednek a fenékre, kialakítva ezzel egy gazdag termőréteget, amelyből a növények gyökerei felveszik a tápanyagot. A sekély vizekben a fény intenzív és a víznek kisebb az oxigéntartalma, mint a nagy folyóknak, A növények oxigént termelnek és CO₂-t vesznek fel a vízből fotoszintézisük során, és mikor indáikkal elérik a felszínt, a levelük típusa olyanra változik, amely még több CO₂-t képes felvenni a légkörből. Amennyiben növényeket szeretnénk tartani benne, a folyóhoz hasonló akvárium körülményeit meg kell változtatni olyanra, mint egy tavacskáé vagy pataké. Tehát lassabb vízáramlás, hozzáadott tápanyagok és erősebb fény szükséges. Ha olyan növényt szeretnénk tartani, amely a CO₂-ot általában a felszín fölé emelkedve veszi fel, de mi az alámerült formáját kívánjuk megőrizni, akkor CO₂-ot szükséges adni a vízhez, hogy tápanyaghoz juttassuk a növényeket.

A szén-dioxid adagolása

Amint láthattuk, a szén-dioxid ártalmas lehet az állatok és a halak számára, ha túl nagy koncentrációban van jelen, ezért tehát lassan és ellenőrzött módon kell adagolni, így a növények gyorsan fel tudják használni és oxigénnel cserélik ki a fotoszintézis során. A CO₂-ot bevihetjük nyomás alatt, vagy élesztő és cukor összekeverését követően a gombák tevékenysége révén felszabaduló gáz hozzáadásával. A nyomással dolgozó rendszerek jobbak, mivel az adagolás jobban ellenőrizhető a szabályozószelepek segítségével, valamint le lehet kapcsolni éjszakára, amikor a növények maguktól termelik a CO₂-ot és oxigént vesznek fel. Mindkét rendszerrel adhatunk CO₂-ot a vízhez egy műanyag cső és elosztó segítségével. Amikor a csövet a víz alá helyezzük, a gáz a végéből kiszökik. A cső végére porlasztót helyezünk azzal a céllal, hogy a buborékokat hosszú ideig a víz alatt tartsa, hogy feloldódjék. A buborékok felfelé halasnak a terelőkön keresztül, amelyeket a vízben való haladásuk lassítására terveztek, így növelve a diffúziót. Amikor a buborékok elérik a felszínt, már majdnem teljesen feloldódtak.

Forrás: J.G.