Levegőztetés

A halak anyagcseréjéhez-más állatokhoz hasonlóan-oxigénre van szükség. A természetben az oxigént részben a növények állítják elő, részben pedig a felszínen keresztül, a levegőböl jut a vízbe. Utóbbi mértékét a víz mozgása növeli. A nagy vízfelületen keresztül, például egy tóban elegendő oxigén nyelődik el a halak számára, és a termelt szén-dioxid is el tud távozni. Az akváriumban külön kell gondoskodni a levegőztetésről.

Eltérő oxigénigény

Mivel az akváriumban sokkal több halat tartunk, mint amennyi a természetben hasonló nagyságú víztérben előfordul, ezért életben tartásukhoz levegőztető kell. Az oxigénért az akvárium lakói versengenek, még a szűrőben és az aljzat felszínét borító hasznos baktériumoknak is szükségük van rá. Egy oxigénben gazdag vizű akváriumban tehát több hal és baktérium maradhat fenn.

A víz oxigéntartalma függ a víz hőmérsékletétől.  A hidegebb víz több oxigént tud magába fogadni, mint a melegebb. A halak alkalmazkodnak a természetes élőhelyük oxigéntartalmához. A hidegebb vízben élők sokkal több oxigént igényelnek, mint a trópusi melegebb vízből származók. A legmelegebb zónában lévő tavak általában már nem alkalmasak a halak életben maradásához, mert állóvizük túlzottan meleg, ezért igen kevés oldott oxigént tartalmaznak. A népszerű sziámi harcoshalnak és a gurámifajoknak speciális labirintszervük(kiegészítő légzőszervük) van, amellyel hasznosítani tudják a légköri oxigént az ilyen vizekben.

Az oxigénellátás eszközei

A szükséges oxigént több módon is bejuttathatjuk. A medencébe telepített növények a nappali megvilágítás mellett oxigént adnak le, a fotoszintézisükhöz pedig szén-dioxidot vesznek fel. Éjjel fordítva működnek, a víz oxigéntartalmát ilyenkor csökkentik. A növénnyel gazdagon beültetett akváriumban ezt figyelembe kell venni.  Az oxigénellátás alapvető eszközei a légpumpák, amelyek a szűrőkészülékhez vagy a porlasztókhoz csatlakozva juttatják az oxigént a vízbe.

Membrános és dugattyús légpumpák

A légpumpák a helyiség légterének levegőjét szívják be és jutatják az akvárium vizébe. A membrános légpumpák működésének lényege, hogy elektromágnes mozgat egy kart, amelyhez csatlakozik egy gumimembrán. A levegőt a vibráló gumimembrán juttatja tovább az elvezetőcsőbe. A dugattyús légpumpában a forgó lendkerék áttétellel mozgat egy dugattyút, ami a levegőt préseli az akvárium vizébe. Magyarországon elsősorban a membrános légpumpák terjedtek el.

A légpumpák különböző típusai kaphatók, amelyek beszerzési árukban, teljesítményükben, méretükben térnek el egymástól. Így minden akváriumtípushoz találunk megfelelőt. A légpumpából általában egy levegőcső távozik, de nagyobb teljesítményűeknél előfordul több kimenet is. Egyes membrános típusok elég zajosak, és működés körben, a folyamatos rezgés miatt elmozdulnak.

A légpumpák nem vízállók. Óvni kell a fröccsenő víztől, vízbe rakni tilos! A készülék meghibásodásakor előfordulhat, hogy az akvárium vize visszafolyik a szerkezetbe, ami további gondot okozhat. Ennek elkerülésére a visszafolyást megakadályozó, úgynevezett visszacsapó szelepet kell a rendszerbe beépíteni, de a kórszerűbb készülékekben már van ilyen. A légpumpa folyamatosan mozgó alkatrészeit rendszeresen ellenőrizni, karbantartani, szükség esetén pedig egyes elemeit cserélni kell.

Venturi-elven működő levegőztetők

A Venturi-elven működő készülékek a motoros szűrők kifolyócsövéhez csatlakoznak, a vízsugár pedig magával rántja a becsatlakoztatott levegőt, buborékok formájában. A készülék olcsó, többféle motoros szűrőhöz kiegészítőelemként csatlakoztatható. Működésükhöz nem kell elektromos áram. Minél nagyobb teljesítményű a szűrő, annál több levegőt juttat a vízbe.

Mivel a levegőt nem nyomással juttatja a vízbe, ezért az nem használható fel levegővel működő berendezések üzemeltetéséhez. Az erősen népesített akváriumban jó szolgálatot tesz, mint kisegítő levegőztetés. Elősegíti a baktériumok működését, ami a lebontási folyamatok felgyorsulása révén a halak életben tartását megkönnyíti.

Forrás: J.G