A szűrés minden akvárium nélkülözhetetlen kelléke, amely a benne élő halak életének, jólétének alapja. Kivétel nélkül minden akváriumi halnak szüksége van a szennyeződésektől és mérgező anyagoktól mentes vízre, mert annak hiányában egészsége károsodik. A napi többszöri szűrés nélküli vízben a halak saját anyagcsere-végtermékeiktől mérgeződnek meg, elpusztulhatnak.
A szűrés típusai
A szűrőknek számos típusa van, nagyságuk, alakjuk és hatékonyságuk is eltérő, a következőkben ezt mutatjuk be.
Mechanikai szűrés
A mechanikai szűrőkön átfolyó víz keresztülmegy egy szűrőbetéten, ahol a vízben lebegő részecskék fennakadnak. A szűrőbetét lehet szivacs vagy perlonvatta, amelyek olcsók és bárhol beszerezhetők. A legtöbb szűrő így mechanikai úton tisztítja a vizet, hatékonyságát (a szűrőbetét állapotát) pedig jelzi az akvárium vizének tisztasága
Biológiai szűrés
Ez a módszer a vizekben zajló természetes folyamatot valósítja meg a szűrőben, ahol mikroszkopikus baktériumok élnek, szaporodnak, és anyagcseréjükhöz felhasználják az akvárium vizében lévő szerves molekulákat. A szűrőbetét felszíne nagy legyen, hogy minél több baktérium tudjon megtelepedni. Jó példa erre a porózus kerámia, a lávakőzúzalék, a műanyag karikák és a finom szivacsok.A biológiai módszerrel történő szűrés a legfontosabb a halak számára, minden akváriumnak kell ilyen berendezés.
Kémiai szűrés
A vízben oldott kémiai anyagokat (köztük a halak anyagcsere-végtermékeiket is) megköti a szűrőben elhelyezett felületaktív anyag. A szűrőbetét egy idő után telítődik, több anyagot megkötni nem képes, ezért ki kell cserélni. A legismertebb ilyen szűrőanyag az aktív szén, amely felületén leköti a festékanyagokat, a szaganyagokat és a gyógyszereket csakúgy, mint a klórt a csapvízből.
Melyik szűrési módszer a legjobb?
A halak számára legkedvezőbb minőségű, tiszta vizet a három szűrési módszer kombinációjával lehet elérni. Léteznek olyan készülékek, amelyek mindhárom típus kedvező tulajdonságait egyesítik. Tudnunk kell azonban, hogy bármilyen jó legyen az általunk használt szűrőrendszer, az akvárium vizét rendszeres időközönként részlegesen cserélni kell és magát a szűrőt is karban kell tartani. A mechanikai szűrők betétjét átlagosan havonta ki kell tisztítani, mert eltömődik. A biológiai szűrő betétjét általában kéthavonta kell tisztítani állott vízben (nem csapvízben), hogy az összegyűlt szerves törmeléket eltávolítsuk. Kémiai szűrést végző betétek ritkán használatosak önmagukban, kivéve, ha a csapvíz vagy az esővíz tisztítására akarjuk használni. Alkalmazható a zeolit, mint szűrőanyag, de hosszú távon sem ez, sem az aktív szén nem működik hatékonyan, ha az akváriumban sok halat tartunk. Az akvárium vizét nem lehet „túl szűrni”, ezzel szemben elképzelhető, hogy nem elégséges a szűrők működése, amit észre sem lehet venni rögtön. A vízkémiai ellenőrző készletek kimutatják, ha a vízben ammónia, vagy nitrit van jelen, amelyek mennyisége szorosan összefügg a halállomány nagyságával. A probléma megoldható azzal, ha nagyobb teljesítményű szűrőre cseréljük le a meglévőt, vagy egy ugyanolyant veszünk s mindkettőt együtt üzemeltetjük az akvárium két végén. Mielőtt egy jó tisztító hatású szűrőt vásárolnánk, érdeklődjünk a készülék karbantartási igényéről, javítási lehetőségeiről is. A széles körben elterjedt készülékek előnye, hogy szinte mindenütt beszerezhetők a hozzá való szűrőbetétek és a kisebb karbantartási, otthon elvégezhető javítási munkákhoz szükséges kellékek (pl: a forgólapátok, tömítések, csatlakozók). Amikor a szűrőbetétet kiválasztjuk, legkedvezőbb áron az egyszerű szivacs szerezhető be. Annak ellenére, hogy ez a legolcsóbb megoldás, az akvárium vizének mechanikai és biológiai szűrésére a leghatékonyabb. Rendszeres karbantartása esetén nagyon hatékony lehet, ami a kényesebb halak, mint a diszkoszhal tartásánál igen fontos. Amennyiben valamennyi szempontot, köztük pénztárcánk teherbíró képességét is figyelembe vesszük, a légárammal működő, szivacsszűrővel ellátott készülék a legjobb választás.
Tipp
Bármilyen jó a kiválasztott biológiai szűrő, a beszerzéskor még steril és száraz, így több hétnek kell eltelni ahhoz, hogy felületét belepjék a baktériumok, és tevékenységük révén a szűrő valóban hatékonyan működjék.